A Tündérország már vár minket
Kinyitja szirmait, kinyitja kapuit
Befogad minket, csángó s székely
Talán méltók leszünk csonka csángó létezésre
Adjuk majd mink van
S kapjuk majd mijük van
Tanulás, emlékezés, lesz a dolgunk
S csak mellékesen talán mi is taníthatunk
S oly jó, hogy kicsiny csapatunk útjára bocsát
Elengedi vándorjait az igazi szerelem szerrel
E nyáron a Baranya Aranyai fogják a vándorbotot,
Hol egyikünk, hol másikunk viszi a hírét az Aranyoknak
S oly jó,hogy van hová hazajönni
Ahol visszavárnak, ahol csak szeretnek
Viszünk magunkkal mindőtöket a tarsolyunkban, lelkünkben
S itthon is marad veletek lelkünk nem kicsi darabja
Áldottak vagyunk csupán azért, hogy egymásnak vagyunk
A legnagyobb kincs ez mit e Földön kaphatunk
Vigyázzunk is rá, mint a régi világban egy aranyrögre
Hisz a legfényesebb aranynál, gyémántnál is többet ér e LÉT
A KÖR mely elenged, kiáraszt s viszzavár.

 Gulyás Judit, 2014.07.09.

Szerző: Gulyás Judit