Gyönyörben eggyé válva,
Egymást csodálva,
Szerelemmel szeretve imádlak,
Szerelemmel szeretve kívánlak.
A legnagySZERűbb SZERű,
A legnagySZERűbb SZER Ő,
Ő benne élek,
Ő bennem él,
Az élet MAGvát 
szórja szét,
hinti rám,
áldásban
áldva
áldottan.

Megáld az ÉG is,
Szeretem én is,
Szerelmen, én is,
Dacolva, 
szeretve, 
remegve,
ölelve,
öledben,
gyönyörben, 
gyöngyben.

A Lét kapuján,
A Létbe jutván,
Sikamlós, csiklandós, borzongós,
Egymásban felolvadó, forró.
Engedd, hogy érezzem az áramlást!
A Szerelem áradását, áldását,
Ihlető magját,
Önnön valóját,
Feloldódását,
Az Eggyé válását.

EGY vagyok veled,
EGY vagyok mindennel.
Határom eltünt rég,
Az időtlen örök pillanatában ÉL.
Finimságos és Gyümölcsöző.
Mi jöhet még?
Velem az Ég!
Angyalok éneke szűrődik át,
A NAP fénye süt rám.
Madár dalban egy hűvös szellő,
Jelzi megérkeztem,
A  MOSTban VAGYOK,
S veled EGY  a végtelenben,
Örökké EGY a határtalanban,
Kozmikus üzenet?
Szerelmi vallomás?
MIND-EGY!

HÁLA  és  ÁLDÁS napom már,
Új világom ITT VAN  már!
Már megtörtént, csak szemem nyissam rá!
Felvirradt NAPom!
Vegyem észre már,
Itt van már,
Bennem van már!
Teremtem már.
Vagyok már.
Újjá születve,
A Fényben élve.
ÉN Fénylek!
Bennem az élet!
Áldásom szórom már,
Vedd fel életed fonalát!
Csatlakozz fel!

A LÉGY zümmög,
IDEGESÍT Ő,
A SZERELEM LÉTBEN
LÉGY OTT!
A borzongásban, 
Az EGGYÉ válásban,
A kis HALÁLban,
A LÉT  állapotában,
Az áramlásban,
A hullám hátán
átadva MAGam
átadva MAGom,
határtalan Égi NAPom.
Éget, hevít, felrepít,
A MINDENT adja,
MAGát feladja,
Nincs már TE meg ÉN,
Csak MI EGY,
Az EGYsÉG.
SZER-ELEM-SZER ez,
Mely ÉGve felemészt,
Feltámad a Főnix,
Feltámadok ÉN is,
Csak tudjál EGY lenni TE is!
ÉLD az ÉLETET!
ÉLD a  SZERELMET!

Nairam 2014.05.01. 

Szerző: Mariann