Ha csak úgy vagyunk együtt
A szó csak lehúz hang nélkül
A mondat csak üres zene nélkül
A beszéd már nem szolgál
Félrevisz, lehúz, elvisz az útról
Ha elhallgatunk,
S csak egymás szemébe nézünk
Ha átöleljük egymást
Meglátjuk a másikban az Igazit
Az embert, a fényből lévőt.
De ez az ember nem beszél
Csak csillog a szeme
Már nem akar semmit
Már csak szeret
És nem szól semmit,
Mert tudja,
Nem kell a szó Dallam nélkül
Ölel, érint, símogat szemeivel
csak megfogja kezed
Bíztat, támogat
S egységbe hoz
S csak emel téged
S te is elhallgatsz
Benned is megcsillan a fény
Legyen minden együttlét ilyen
Vágyd a csendet,
Halld  a hangot
Érezd az érzelmet
Éld át a társad lelkét
S ilyen együttlét
Töltse be életünk
Vegyük észre
A szó dallam nélkül
A dob érzés nélkül
A mondat lélek nélkül
Semmit nem ér
Megérzed az új világ
Új kapcsolódási módját
Vágyod immár
Az érzést,
Az új létezést
Hol nincs már sok szó
Csak néhány,
Mely tisztán érez
Nincs már mondat üresen
Nincs szükség magyarázni
Azt mi benned van
Hisz érezzük, látjuk, halljuk
Mi van embertársadban
Szavak, mondatok nélkül
S ez a való, az igazi a tiszta
Váltsuk le a régi beszédet
Az új módra.

 Gulyás Judit 2015.02.02.

Szerző: Gulyás Judit