Hívtál Uram, ím itt vagyok,
mit kell tennem még nem tudom…
Ágak-bogak zizegjetek,
Hogy ODA-Föntről mit üzennek?

Ím belépek e Szent helyre
Az Őrzőktől engedélyt is kérek
Kérem fecsegő lelkem,
hogy a csendbe mélyedjen!

Templom tornyán a keresztet,
Mint tollseprő,
finoman porolgatja,
az 1000 éves Hársak galya

Simogatja, tisztogatja,
Hogy mint finom antenna
Égi Atyánk-Égi Anyánk
Üzenetét fogadja.

Gyertyát gyújtok szeretettel.
Fénye ragyogd be a teret!
Kössél össze Eget-Földet
Embert meg az Istenséget!

Fonódjunk EGY Fényoszlopra!
A hitünket megtámasztva,
A lelkünket összefonva,
Teremtőnkkel eggyé válva!

Ki tudja, hogy miért pont itt van
Ez a magányos kápolna?
Ki tudja, hogy az IDŐK alatt
Hány léleknek volt vigasza?

Hányan kérték ISTENÜNKET,
Hogy a bajban segítse meg,
Hogy családja, a szerettei
Egységben legyenek megint!

Talán a hársak susogják,
Talán a madárkák trillázzák,
Gyertek bátran emberek,
Isten szeret Titeket!

Szíveteket nyissátok meg,
Annak hangját halljátok meg!
ISTEN TÖRVÉNYÉBEN ÉLVE,
A SZERETET A LEGFŐBB MÉRCE!

MÁNFA, 2014.02.22. TIM

Szerző: Marcsi