Mindig azt mondják, sok vagyok
Mert betöltöm a teret hol vagyok
Baj- e az, ha sokszínű jelenem
Baj-e az, ha vinném virágok közé feltöltődni mindteket?
Ha azt szeretném daloljatok velem,
Ha azt vágyom, ezt a csodát átélhessem veletek
A magányban még jobban fájt meg nem értett lelkem
Most hogy az úton társakra leltem,
Még gyorsabb módra kapcsolt a lelkem
Tudom a tempó hatalmas, még nekem is
Tudom, tapasztalásunk együtt egyedüli
Fontos az átadás, de látom már, más módon lehet csak
Úgy ahogy terveztük a jelenléttel
De ugye azt az Népnek terveztük a Szerelemszeren
Sose gondoltam volna, aranyasszonyoknak sem lehet beszéddel.
Hisz mindig  tapasztalat átadás volt e körben
Erre épült minden, de lám csak eddig,
Előreszaladt a Baranya Aranya
Gyűjtve a sok gyakorlati tapasztalatot,
Mit átadni csak megéléssel lehet
Megtanultuk a leckét,
S lám, már daloltok mind, s száll a lelketek magosra
Ébred a fénymadár , ébredünk a természettel
Állunk már egyenként is mind, mint az oszlopok
Áldjon meg minket Boldogasszony.
 
Gulyás Judit  2014.03.21.

Szerző: Gulyás Judit