Teremtődik a földi létbe
Mily képet az égben festettünk
Igaz most még csak pár napra
De hamarosan már minden napunkra
 
Köz-ös-ségben élünk néhány napig
Megélhetjük akkori s majdani világunk
Pusztába Mi visszavágyunk
Egész évben erre szállunk
 
Száll a lelkünk a puszta felett
Emlékezve arra mi itt lett
Nehezen születő egység
Még szétszedett közösség
 
De a szívek összetalálkoztak
Ölelések feledhetetlenek
Mosolyok kitörölhetetlenek
A körök összeadódtak
 
Ha egymás szemébe nézünk
Most már csak a fénylő részünk látjuk
Eltörpül a nagy célt látván
Minden sérelem mi még fáj
 
Lehet most csak egy pillantás
Lehet, hogy ma csak egy üdvözlés
De jövőre már velük is megszületik
A várva várt nagy EGYSÉG
 
Letesszük a kicsiny emberlétünk sérelmeit
Hisz semmivé porlik, ha látjuk a népek egységét
Nincs már te s nincs már én
Csak a közösség, mit összehozott az ég
 
Áldás a népekre, kiket újra összeterelt az Ég
Áldás a fényrészünkre, melyet most átsütött a pusztai Nap
Köszönet az Égi esőnek, mi tisztított mindünk
Megmutatva ki is még mindig az igazi Úr
 
Változtatni lehet mindenen,
Minden előre megírt sors kereken
Csak látni kell az egészet
S letenni az egyéni célt.
 
Megtanuljuk, a rossz mit látunk, minket szolgál
S kit sötétnek érzünk, lehet, csak harcol azzal
Mindennek helye s szerepe van
Mindenki a NAGY EGÉSZ része
 
Gulyás Judit, 2014.08.14. (Kurultaj élményei alapján)

Szerző: Gulyás Judit