Osztálytársunk voltál Kedves,
Oly sok élmény fűz össze minket
Kamaszkorunk együtt éltük
Nevetéssel, csínyekkel volt teli akkori létünk
 
Közösséget teremtettél velünk
Sok-sok együtt töltött óra,
Főleg melyet ellógtunk
Még mindig bennünk emlékként él.
 
Eltelt a sok év, míg alig láttunk
Úgy tűnt, hogy elvesztettük
De visszajöttél néha közénk
Hogy emlékezzünk a közös évekre
 
A hétköznapokban elváltak útjaink
Ki erre ment, ki arra, merre vitte a szél
Csak az emlékek maradtak meg
Lelkünknek legmélyén
 
Most visszatérünk kicsiny faludba
Honnan közénk jártál nap, mint nap
Akkor mi is jártunk világodban egy röpke napra
Melyet nem feledünk majd soha
 
Hát akkor nem gondoltuk volna
Újra csak búcsúzni jövünk hozzád
Hisz égi utakra vitt már a szél
Égi órákon veszel most már részt
 
Lelked már szabadon szállhat
Ledobva a Földi ruhádat
Szivárvány köntösöd felvetted
Felhők adják puha ágyad
 
Röpülj hát végig a tejúton,
Hol vígadva, táncolva várnak az angyalok
Minden sebedre gyógyírt kapsz ott
Mely segít majd annak is ki itt maradott

Gulyás Judit, 2014.04.07.

Szerző: Gulyás Judit