Aranyos szegelletünk
2013.09.09. Kategória: Versek
Szerelmes szívünk örömtáncot jár
Együtt dobog, együtt jár
Lelkeink tánca egekig repít
Teremtőnk színe elé
Kicsiny lelkek vélünk jönnek
A Grál kapun keresztül leszületnek
Befogadja Ember s a Föld
Béke honol már Földünkön
Megtaláltuk Forrásunk
Aranyba borult minden síkunk
Jutalmunk az Aranyos Szegellet
Hol honol csak a Szerelem
Jöjjetek vélünk drága lelkek
Szívünk lelkünk értetek rezeg
Minden sejtet átformáljuk
Aranyfénnyel borítjuk
Új világban leszünk mind
Földanyánkkal együtt fürdünk
Szerelemben, boldogságban
A legnagyobb teljességben
Gulyás Judit 2013.09.09.
Földünk minden népének vannak, voltak titkos hagyományai az előző Aranykorról – így őseinknek, a régi magyaroknak is. Az egyik legszebb, és legépebben megmaradt magyar Aranykor-mítoszt Erdélyben találták néprajzkutatók, a székelyeknél, de hasonló tradíciói voltak a csángóknak is. Eszerint valamikor régen, a magyarok ősei egy csodálatos szigeten éltek a Nyugati Óceán közepén, melynek neve Aranyos Szegelet volt. Az emberek itt gyönyörűségesek, boldogok és halhatatlanok voltak, akárcsak a tündérek. A sziget királya nem volt más, mint az Univerzum ura, Arany Atyácska, aki feleségével, a jóságos Ezüst Boldogasszonnyal együtt uralkodott. Csakhogy Ármány, Atyácska ellensége, megirigyelte az emberek boldogságát. Cselhez folyamodott: felöltötte Arany Atyácska alakját, s azt követelte az Aranyos Szegelet lakóitól, hogy leborulva imádkozzanak hozzá. Az emberek, akik nem ismerték fel ebben a formájában, engedelmeskedtek, mire az"igazi" Arany Atyácska elhatározta, hogy elpusztítja őket a hűtlenségükért, s elsüllyeszti az Aranyos Szegeletet... Ezüst Boldogasszony azonban megsajnálta a halálra ítélt szigetlakókat, mert tudta, hogy nem tehetnek a "hűtlenségről", hiszen Ármány csapta be őket. Ezért leküldte fiát, Világügyelő Fiút, hogy próbálja megmenteni az emberiséget a közelgő katasztrófa során. Az istenfiú meg is született emberalakban, s mikor felserdült, azt tanácsolta a Szegelet lakóinak, építsenek hatalmas hajókat, s vigyenek be oda mindent, ami kedves volt nekik - ekkor ugyanis a sziget már éjjel-nappal rengett. S mikor eljött a katasztrófa éjszakája, az emberek nagy része - Világügyelő vezetésével - hajóikon elmenekült a darabokra törő, majd a tengerbe süllyedő Szigetről. Hamarosan benépesítették Kelet pusztáit, s tőlük származtak sok ezer év múlva a hunok és a magyarok. A mítosz azonban úgy fejeződik be, hogy eljön majd az idő, mikor Atyácska megbocsát az akkori tévedésért az emberiségnek, s az Aranyos Szegelet is kiemelkedik a tengerből...