Kicsiny lányka voltam
Mikor keresztanyád lettem
Feladatom akkor még nem értettem
Csak a szívemben helyet adtam néked
 
Az évek csak teltek
Én is veled együtt felnőtt lettem
Elsodort az élet mellőled
De néha a tavaszi szél összefútt bennünket
 
Örömet adtál nékünk
Kicsiny ember korodban is
Kit dajkáltam első heteiben is
Ki csak nézett rám szép szemeivel
 
Ismerős voltam akkor néked
Hisz ősök vére tart össze bennünket
Egy családból jöttünk
Nem számít a sok külön töltött idő
 
Édesanyád saját testvéremként
Nagymamád második anyámnak láttam mindig
Édesapád is gyermekének fogadott rég
Így összeállt itt a Földön is a régi kép
 
Oly sok szép emlékkép
Buggyan fel bennünk az idő kútjából
S most Te állsz itt előttünk
Vidám, életerős ifjúként
 
Vidd tovább, vidd előre
Mit anyáink elkezdtek
Mit apáink, őseink rég megéltek
Légy büszke ága a családfánknak
 
Kik most a mennyből
Örömkönnyekkel figyelnek minket
Oly büszkék rád
Eddigi életedre
 
Ők már látják
Mire születtél
Ki is vagy
Ki is lehetsz még
 
Itt a boldogság elején
Az életed küszöbén
Elhoztam áldásukat
Mi már az új családodé
 
Légy a család büszke ága
Légy méltó e örökségre
Életed minden perce aranyba boruljon
Csak áldás érjen minden nappal
 
Mennyasszonyod kezébe adlak most téged
Kit a családfa befogad a legnagyobb örömmel
Életetek legyen oly boldog
Mit most még elképzelni sem tudtok
 
Éljétek meg mélységes mélyen a szerelmetek
Adassék gyümölcse is a teremtésteknek
A magyar tenger hol most éltek
Hozzon áldást néktek.
 
Gulyás Judit 2014.04.23-24.

Szerző: Gulyás Judit