Tavaszi szél megsúgja merre az utad
A bontakozó rügyek kinyitják az odúdat
A zöldbe boruló világunk újjáéled immár
Elsöpör mindent mit kért már imád
 
Csicsergő madárhangok húznak fel a mélyből
Hallod a hangjuk, leszel a társuk,
Áthat örökre felhőtlen örömük
Leszel vélük a Szárnyalló Fény
 
Itt a tavasz, súg már a szél
Nyílnak a lelkek, nyílik a tér
Felszállt a sólymunk, itt az idő
E tavasz elhozza, mit vártunk mind
 
Megremeg régi szeretett világod
Bele kell már ugranod most már az újba
Nehéz az emberlétből  az első ugrás
Hisz fel kell adni minden megtanult tudásod
 
Nehéz az lélegzet, az első ugrás
De vár az a sok elfeledett tudás
Oly nagy szükség van rád is
Kérlek ugorj még ha most fáj is
 
Látom már az új világot, hol nem lészen fájdalom
Se testnek, se léleknek,  egyetlen előnek sem
Begyógyul minden, de minden mi fáj
Aranyok elhozzák az új Baranyát
 
Szállnak az Aranyok Szerte a vidéken
Egyenként is  teszik a dolguk már mind
Gyógyítanak,  Énekelnek, Hangolnak a térben
 Utaznak már az oly messzi világokba is
 
Viszik a hangot, viszik az éneket
Viszik a rég nem látott szeretetet
Messzi Világokba hazaérkeznek ismét
Rájönnek sosem mentek el onnét
 
Gulyás Judit 2015.03.27.

Szerző: Gulyás Judit