Forr a víz, forr a vérünk
Forrnak a felszín alatt a
Ki nem mondott gondolatok
Annyira szeretjük egymást
Hogy azt gondoljuk
Ha nem mondjuk ki , mi fáj
Kíméljük mindig egymást
Sok a tapasztalás arról
Ha kimondod
Sérül mindenki
Fájnak a lelkek
Fáj annak ki kimondja
S fáj annak is kinek mondjuk
Mi a jó? Mi a rossz?
Egyik sem egyik se
Az egész egy nagy tanulás
Arról mennyire szeretünk
Mennyire fogadjuk el a mást
Átlépjük e fájdalmunk határát?
Átlátjuk e a másik világát.
Átérezzük e a másik baját
Átérezzük e hangunk mit okoz
Látjuk e a másikon a hatást
Mit lényünk okoz?
Tán ez az igazi, mit eddig
ARANYKAPUNAK érzékeltünk?
Csak ideálisnak, szépnek,
Fényesnek, aranyosnak láttunk.
De az igazi átlépés az
Ha kinyitjuk szívünk
Megértjük a másikat
Úgy ahogy van
Még akkor is
Ha valami nem úgy sikerül
Nem jönnek át a szavak
Nem értjük értelemmel
Nem értjük mit miért tesz
Nem értjük a küldetését
Nem kell mást tennünk
Csak kinyitni a szívünk
Látni az ő szemével
Látni a másik szemével
Látni a csoport közös szemével
Bízni benne, hogy vezérli
MINDIG a szeretet
Minden korban
Minden időben
Még ha kicsiny földi létünk
Majd felrobban, és
Sírni van kedve
Zokogni attól hogy elveszíti
Azt kit annyira szeret.
 
Gulyás Judit 2015. 04.23.

Szerző: Gulyás Judit