Elgyüttünk az szert tartani vala
Elgyüttek az nemzetségek
Egymást erősítse vala
Sok szépet beszéllenek vala
Meg vetik az világ sorsát
Az nagy Üsten sok sok titkát
Zene-bonát is kerítenek oda
Mire nagy vígasság kerekedék vala
Jó kedvük mint füst vala
Felrepül az égbe
Beszámolván az Ősöknek
Utódok merre menék vala
Ősök nagy vígadalommal
Ünneplik utódikat vala
Tengri Apánk örömére
Áldásit adá az ő népének vala
Egymásba karolva kört alkoták
Kapcsolódunk Ű véle
Lélek lélekbe belemene
Ős-Ten szeretete áradá
Ki magába befogadá
Ővé lészen szer-elem
Befog-adás, elfogadó-adás
Tengri lelke az madárkint
Alászálla vala
Mindenkit megáldá
Az szárnya suhogása vala
Hazamennek az magocskák
Lelkük fénye lángol vala
Utat így ők mutaták
Másoknak vala
Hogy Űk is lássanak vala
Az hosszú rögös úton
Megfogadák ők egymástól vala
Hogy szívükből szeretet el nem pártol
Tengri Ölében vala
Fénytestvérekké valának
Együtt így Űk szolgállanak
Mikor szépen hazamenének
Szívükben maradá az szentlélek
Immár Ű vezeti a léptüket
Betöltve az érző szívüket
Mindenükre hálával gondolának
Köszönetet adva az Tengri Apának

Zaratoth 2014.01.20.
A NAGY ALFÖLDI SZER UTÁNI NAP

Szerző: Zaratoth