Drága kicsiny gyermek,
Ki már csak szívünkben élhetsz
Ki már csillagösvényre léptél
Ki már láthatod valódi arcodat
Ki már látsz minket igazi önvalónkban
Hisz a hely ahol már vagy, örök lakhelyed
 
Lelked már táncolhat Angyalokkal
Tejúton járhatsz márŐseiddel
Bár még csak most hagytad el Édesanyád mellét
Ki tejjel táplált, életet adott
Épp hogy jártál, épp hogy szóltál
Épp csak most láttad meg a Földi lét baját
 
Míg vélünk voltál,
örömet adtál
Kacajod, éneked, örömöd
Beköltözött a szívünkbe örökkön
Földi ruhád levetetted
Rövid idő adatott most néked
 
Kérjük a Teremtőt
Adjon erőt az itt maradottaknak
Hogy lelkük fájdalma enyhülhessen
A szívfájdalom megértésbe forduljon át
Kérdezzük, miért Ő, miért most, miért velünk
Válasz, ha van is, nem ott hol keressük
 
Kérjük a Teremtőt
Téged elengedhessünk
Továbbléphess a csillagösvényen
Vidd magaddal szívünk összes szeretetét
Vidd magaddal emlék-kévéd
Szülőről, Testvérről, Barátról, Rokonról
 
Szárnyalj immár szabadon
Légy a népünk fehérsólyma,
Ki leszületett ugyanide,
Utat mutatott mindünknek,
Tanított minket, egytől egyig
De tovább kellett szárnyalnia az idők tengerén
 
És mi még mindig nem értjük miért.

Gulyás Judit 2014.04.07.

Szerző: Gulyás Judit