Amikor kinevetik a csoport már csak új tagok belépésekor használt apró mankóit,
Amikor már átlépsz ezen, s a kinevetővel együtt tudsz nevetni,
Amikor összehangolnád a sokfelől érkező új belépőket,
Amikor szíved oly nagyon örvend, hogy új kedves kislyányka érkezik Édesanyjával
Amikor táncol a lelkünk, hogy a fiatal kicsiny lyánykák is beállnak a körbe veletek
Amikor örömmel hallod, hogy a sok gyerek körbe körbe futva, dobogva, lovagolva játszik a szer alatt
És egyáltalán nem zavarja hangjuk a szert,
Amikor már kezd létrejönni az egység,
Akkor a körön belülről kiált a társad.
Szíved megáll, a levegő megfagy, megáll a véred.
Tényleg a jelenben vagy?
Mi ez az érzés, mi ez a hideg?
Kislyányoknak is ezt kell megélniük?
Nem védenünk, burokban kellene tartanunk őket
Kik először jönnek e körbe?
Fogadjuk a tanítást,
De fogadja az is ki kiált?
Keresem, kutatom lelkem mélyén,
Mi a helyes, mi is a kérdés?
Mész csak befelé, s először ott kérdezel,
Hallgatsz, mert szólni még nem is akarsz.
Hová megyünk így, hová tart így a kör?
Egy biztos, a be- be dobott kő
Szétrobbantani nem fogja
Csak erősíti, összekapcsolja.
A bedobott követ is átszereti
Megköszöni, elfogadja.
Szépen kéri, kicsiny lyányokra vigyázzunk,
Hisz ők a jövőnk.
Erről nem szólhat senkinek a Krisztusi háló