Miért is vagyok egyre gömbölyűbb? - SZEMBE NÉZVE ÖNMAGAMMAL
 
Mondják, a párnák védenek a külvilág bántásai ellen.
Mit is jelent ez nekem?
Miért is nem teszem már le?
Megvédnek kíváncsi szemek ellen?
Védnek nyilaktól, mit szívembe lőnek?
Tán nem látnak le lelkemig a kíváncsi szemek?
Összetartozás érzés a fizikai családommal?
Hisz mindenki párnázva létezik
Tán anyai minőségem mutatja testem is?
Boldogságot miért színlel az étel?
Örömet,  miért jelent az édes étel?
Férfiak korábbi sértéseit tartalmazzák sejtjeim?
 
De hisz itt az igazi férfi életemben
Feltétel nélküli szeretetében fürödhetek.
Miért nem hiszi ezt már el a testem
Kitettem elétek lelkem bugyrait
Szinte céltáblaként, ide lehet lőni, tessék csak
Nyilaitokat befogadom, szeretettel átitatom
Vállalom mindenem, úgy ahogy csak van
A jót is rosszat is, kendőzetlenül őszintén
Felvállalva mindazt, aki vagyok, s aki leszek
S már nem csak fizikai családom  van velem
Megtaláltam sok-sok családom bennetek
Hiányzó részeim mind itt vagytok mellettem
 
Örömet ad az érintés, a mosoly, az ölelés
Az egység, a nap , a virágok, s a fák s a hold
A hang, a harang, a konga s a dob
A formák, a színek, a ruhák, a hangok
A lendület, a spirál, a hegy s a völgy
A barátok, ellenségek, s a társak az úton
A föld íze, tűz íze, víz íze szél illata
Mind itt van örömet adni, testemet építeni
Minden mi földi létben boldogságot hoz
Megadatott kicsiny lelkemnek már most
Nincs szükség már a burokra, védelemre
Ezennel letesz ide elétek örökre
 
Gulyás Judit, 2014.10.14.