Üzenet tanítóimnak, mestereimnek

Kérlek benneteket, hogy csak annyit tanítsatok, amit magatok is megtanultatok
Se többet se kevesebbet, egy centtel se, egy fillérrel se, egy lélek szikrával se többet.
Úgy szeretlek benneteket, ahogy vagytok, nem kell szavakból légvárakat építenetek.
Látlak benneteket úgy, ahogy vagytok, hibáitokkal erényeitekkel együtt.  A mai világunkban minden ember már érzékeli a nem valót, az illúziót, a vetítést. A tieteket is. Az enyémet is. S így ahogy, vagytok tisztellek és szeretlek benneteket.  Azét, mert a tudás egy szeletét lehoztátok ide a Földre, sokszor az életetek árán is, egészségetek árán is, éveitek szaporodása árán is. Már most megtettétek mindazt mit vállaltatok. A feltétel nélküli szeretetem a tiétek. Örökkön örökké, időkön, síkokon, tereken, dimenziókon át.
Hálás vagyok nektek, hogy utamat kísértétek, s előhoztátok a tudást mi bennem rejlett.
Kérem a teremtőt, hogy adjon nekem elég bölcsességet ahhoz, hogy mindezeket, mit nektek írtam egész életem folyamán folyamatosan, mindig számon tartsam, és betartsam, és csak azt tanítsam, amit már én is tudok, és tudjam bevallani bárkinek, hogy ezt MÉG nem tudom, nem tapasztaltam, tudván hogy ettől nem leszek kevesebb, csak emberibb, valóbb.
Isten áldása legyen véletek
Tanítványotok
Judit