SZERELEM szer….
Most tél van hideg tél, meglátszik a lehelet,
a fagyos szívekben nincs vidámság,
mert elfeledték, jajj elfeledték
a SZER-elmet az emberek!

Valami nagy-nagy SZERT kéne tartani, Ahol megláthatnák az emberek.
miként vet hatalmas lángot a szerelem,
amely lángban Ég, s Föld EGY-ként remeg.

Valami nagy-nagy SZERT kell tartani, hogy végre meglássák az emberek!
Nincs más dolgunk mint szerelmet adni,
S elfogadni azt, vele egymást, mint a jó testvérek.

Tartsunk hát, végre EGYÜTT
egy nagy SZERELEM SZERT, mint egykoron.
mikor még EGY-ségét élte a nemzet,
mert akkor még, hajdanán, büszkén szólt a dobom!

2014. január 14.


Régóta vágyom már egy nagy SZERELEM szerre!
A vágy öltözött versbe a fenti sorokban, miként ugyanez a vágy ott él a Te szívedben is. Adjunk a vágynak EGYÜTT testet! Hívjuk létbe megint!
Tartsunk végre egy igazi nagy SZERELEM SZERT!
Olyat ahol nincs „hittérítés” „megmondás” „álságos rágalom”,
csak szelíd szó, zene, tánc és érzés, melyben feloldódhat a fájdalom!

Eddig a tegnapi anyag. Kaptam/tuk mindezt akkor, amikor nálatok a „szer”-ben körben állt az a kislányka. József Attila Tél című versét kellett megkeresnem a neten, onnantól pillanatok alatt megnyílt a csatorna és megszületett a kis versike, majd a kísérő gondolatok. Most ezeket folytatom. A rendeződés első lépése a MAG kialakítása, ami köré később rendeződhet minden és mindenki. Szilárd alap nélkül nincs tartós teremtés. Nem érdekel Bugac, nem érdekel a MOGY, az ostorcsattogtatós, lódobogós, kirakodós, jól berugós, hujogatós, magamutogatós, bálványimádós és soroljam. Nem kell, mert nem elég! Tovább kellene végre lépnünk. Nagyon vágyom viszont a testvéri körben megélt SZER-elemre. Olyanra, vagy még olyanabbra mint amilyen Bösztör volt 2009-ben, vagy amilyet nem is oly rég együtt élhettünk meg a Zengetős jurtában.
Bösztörön még gyermek voltam (szellemi értelemben). Örvendő, rácsodálkozó és boldog, nagyon boldog!!! Együtt, egyként tettük a dolgunkat, éltük a „csodát”. Az örvendezés, rácsodálkozás, boldogság mellett ma már meg kell jelenjen a tudatosság is. Bizonyságot adva magunknak, egymásnak és az Égieknek egyaránt, az első leckéken túl vagyunk. Megtanultuk, megéltük amit meg kellett jót, rosszat egyaránt. A hibákat igyekszünk kijavítani, a jót tovább erősíteni. Így és csak így léphetünk tovább, együtt. Most már nem elég élnünk, de egyre inkább szükséges értenünk is a feladatunkat. Hogy majd egyszer valóban képesek legyünk ama nagy FELADATOT betölteni. Addig még hosszú az Út, de …

Cseh Turul András