Elemi szellemek

Fogadjátok szeretettel a 2013. december 7-én a Pécsi Tettye mésztufa barlangban Regős Sziránszki József vezetésével megtartott Szer, illetve azt követően a Zengetős jurtában lezajlott kötetlen baráti beszélgetés tanulságait. Ezekből – mintegy „bemelegítésként” – most csak egy dolgot, jelesül az alábbi fotón látható jelenség magyarázatát. A jelenség többségetek előtt nem ismeretlen ugyan, de több oknál fogva mégis ejtsünk róla néhány szót. Eltérő utakon érkeztünk el idáig, eltérő – nagyon is eltérő – tudás és tudatszinttel rendelkezünk, sokatok személyesen nem is vettek részt a Szeren, mégis…..
A megélések nem egy szűkebb, de egy nagyon is tág – mondhatom bátran – testvéri közösség feladatával, vállalásával függnek össze. Így el kell jussanak minden érintetthez. A kép a Szer megkezdése előtt készült. A készítője – szándéka szerint – egy barlangi oldalágat fotózott, s lám ez lett belőle.


Miféle „gömbicék” láthatók a képen? Honnan kerülnek elő? Mi a feladatuk, vállalásuk? A kérdésre egyik tanítónk válaszol. Nevét szándékosan nem írom le. Akikkel régebb óta közös teremtésben veszek részt ők tudhatják. Akik most találkoznak velem először - akár ezen sorokon keresztül - vagy a Szerről emlékeznek rám, nos ők inkább a benne rejlő Igazságtartalmat vizsgálják. Ne a fát, de a gyümölcsöt nézzétek.
Tanítónk tanításai:
„Nem csak az ellentét van a közeletekben, de a Fent Világából érkezett Segítők is, tehát azok a parányi Lélek-elemek, vagyis Elemi Szellemek, akik nem csak a Természeti lények, de első sorban a ti, azaz a Szellemmel bíró Testvérek támogatását és segítését vállalják Feladatukul. No, nem akként, hogy azzal a Tudat szabad önrendelkezési jogába avatkoznának, nem! Ti magatok kell tudjátok és merjétek is elfogadni a puszta tényt: ha akként vélitek is, hogy a legmélyebb mélységben álltok, ha úgy érzitek, már összecsapnak fölöttetek a hullámok, hogy nincs menekvés, és nincs segítség: ők mégis, mindenkor mellettetek vannak mint Isten Szeretetének kicsiny Küldöttei, s reájuk támaszkodva, belőlük, a bennük rejtőző Isteni Szeretet Erejéből merítve a legmélyebb mélységből, a legsúlyosabb szomorúságból, a legnagyobb kétségbeesésből is kilábalhattok.”
„Akik a ti szinteteknél magasabb szinten vállalhatnak Feladatot valamely Asztrális Világképből indulva, nem, vagy csak igen ritkán válnak a ti szintetek látható tartományának részévé: erre, mint mondtam, jobbára csak az Elemi Szellemek esetében van mód, akik nem kötődnek Vállalásuk révén egy bizonyos személyhez, vagy egy csoporthoz, lévén hogy Vállalásuk lényege a megerősítés, a kiegyenlítés, s nem csak egy adott személy, vagy egy csoport, hanem egyik vagy másik energia-szint megerősítése.
Ha a ti szinteteken, a légtér energiái telítettebbek a negatív energiával, vagy ha valamely magasabb szintű szellemi Erővel bíró Testvér számára kellemetlen, vagy az Én-részre nézve veszélyes helyzetbe kerül, a parányi Energia-lények átlépnek, hisz őket nem csak egy szint, de egyetlen Én-rész energiája is vonzza, s nem csak egy szint energiájának emelését, de egy bizonyos rezgésszinthez tartozó energia szinten tartását és/vagy emelését vállalták.”

Most átveszem a szót tőle. Miként mondtam a jurtában (a Mongoloknál hívják így, nálunk magyaroknál kalim-ként ismertük még használtuk annak idején, ezen kerek hordozható sátrakat) igen eltérő tudatszintű emberek találkoztak. Az eltérő tudatszint ellenére feladatunk azonos volt. A sikeres végrehajtás elősegítése érdekében, védelemi, energia kiegyenlítő és rezgés (szeretet) szint emelő feladattal érkeztek segítőink. Őket a fénykép is megörökítette, mivel megnyilvánulhatnak a látható tartományunkban. Miért nem látjuk őket, mikor a fotókon látszanak? Mert mi nézünk ugyan, de nem látunk! E kérdéskört nem bontom ki részletesebben, de a tény az tény. Itt vannak, miként itt vannak még az egyéb segítőink is.
Egy fotó erejéig összeálltak – bizonyságul a kétkedőknek - azután elfoglalták a helyüket a barlang terében. A később készült fotókon is sok helyütt feltűnnek, miként más szereken, illetve egyéb képeken is.
A december 21-i Szerekre készülve fogadjuk el a magasabb szinten Úton járó testvérink segítő jelenlétét, bizonyságot adva immár arról, hogy nem csak hisszük, de éljük is a következőket: MI MIND EGYEK VAGYUNK!

Testvéri szeretettel:
Cseh Turul András