Napéjegyenlőség - 2015.03.21.
"Koppány, amikor Szent István megverte seregeit, fekete lován menekült. István fehér táltos lován vette üldözőbe. Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent a ló, így érte utol az árulót. A király ezen a három helyen emeltetett egy-egy templomot a sorsdöntő küzdelem emlékére." - magyar monda
Találkozó a templomnál 11-kor.
Déli 12 -kor megkongatnánk a harangot mindkét félért, utána HANG-MEDITÁCIÓT tarthatnánk mellyel felépíthetjük az ott lévők és ott nem lévő test-véreink HANG-TEMPLOMÁT a SZÍVÜNK összekapcsolásán keresztül. A templomban a HARMÓNIUM harmóniája a Hang-tál-lal, harang-gal, esőbot-tal, gitár-ral, s más hangszerekkel a HANGUNK mellett. Legyen ez közös ÚTJA a HANGUNKNAK.
Ha már jól behangolódtunk, és kiárasztottuk az összes hangunkat az ég felé, jöhet a természetben az ebéd, közös terülj terülj asztalkámmal.
GONDOLATOK A MÁNFAI TEMPLOMNÁL
Hívtál Uram, ím itt vagyok,
mit kell tennem még nem tudom…
Ágak-bogak zizegjetek,
Hogy ODA-Föntről mit üzennek?
Ím belépek e Szent helyre
Az Őrzőktől engedélyt is kérek
Kérem fecsegő lelkem,
hogy a csendbe mélyedjen!
Templom tornyán a keresztet,
Mint tollseprő,
finoman porolgatja,
az 1000 éves Hársak galya
Simogatja, tisztogatja,
Hogy mint finom antenna
Égi Atyánk-Égi Anyánk
Üzenetét fogadja.
Gyertyát gyújtok szeretettel.
Fénye ragyogd be a teret!
Kössél össze Eget-Földet
Embert meg az Istenséget!
Fonódjunk EGY Fényoszlopra!
A hitünket megtámasztva,
A lelkünket összefonva,
Teremtőnkkel eggyé válva!
Ki tudja, hogy miért pont itt van
Ez a magányos kápolna?
Ki tudja, hogy az IDŐK alatt
Hány léleknek volt vigasza?
Hányan kérték ISTENÜNKET,
Hogy a bajban segítse meg,
Hogy családja, a szerettei
Egységben legyenek megint!
Talán a hársak susogják,
Talán a madárkák trillázzák,
Gyertek bátran emberek,
Isten szeret Titeket!
Szíveteket nyissátok meg,
Annak hangját halljátok meg!
ISTEN TÖRVÉNYÉBEN ÉLVE,
A SZERETET A LEGFŐBB MÉRCE!
MÁNFA, 2014.02.22. TIM
2014. Február 22-én este készült fotók a templomnál.
További mondák a templomhoz kapcsolódóan:
„A pogányok elől menekül Szent István király táltos lova lábnyomán épült, mint az oroszlói régi templom, s odébb még a kercseligeti: ekkora ugrásokkal szállt a szent király paripája.”
"A török kiűzése után a mánfaiak új helyen kezdték építeni falujukat. Teheneiket a Meleg-mányi védett völgybe hajtották legelni. A tisztásokat elvadult őserdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Amikor egyszer a pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, elindult a hang irányában. A sűrű bozótban megtalálta az állatot: szarva beakadt a folyondárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy megtalálta a régi templomot. Aki csak tehette, másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét."
„A völgy lakói sokáig még csak nem is sejtették, hogy a patakvölgy és az erdő találkozásánál templom áll. Nem tudták, hisz sűrű liget vette körül a hatalmas fákat, az épületet, meg a tornyot bozót fonta be dús indákkal. Egy ízben csorda legelt erre, s a bika szarva fönnakadt a kötélen. Megpróbálta kiszabadítani magát, de hiába rángatta, nem menekült! Helyette megszólalt az elrejtett templom harangja."