Napéjegyenlőség - 2014.03.22.
Képek az Árpád kori templomnál és a szőlőhegyen.
Drága Aranyaim!
Köszönöm a tartalmas 7 végét együtt és külön-külön is mindenkinek!
- Misinek, hogy a helyére került a harangkötél, hogy megkondulhatott a kisharang, hogy a gyerekek harci játékában felügyelő, beavató társ volt...
- Juditnak a hangolást a szer-keret és a közte lévő szál megalkotását, csodás zengő hangját...
- Mariannak a dobolást, a gyerekeket, a dugványozást, a sok-sok csak úgy áramló életmódi tudást
- Zsuzsinak az oltár helyének megkeresését, kialakítását a csendes, kedves babusgatást...
- Boginak, hogy az oltárra megszedte a virágot, a gyerekeknek türelmét, kivárását, játékosságát...
- Vicának a természetes jókedvét, az énekeket...
- Józsinak az operatör munka melletti "oszlop" tartást...
- Hektornak a "szerkutyaságot"...
- Kálmánnak, hogy végre egyszer, ha kis időre is - a keresést nem adva fel - közénk talált és így Mariannék is tovább maradhattak...
- Incikének, akire szeretettel gondoltunk, és hiányoltunk...
- az odalátogatóknak, hogy ismét 13-an lehettünk, hogy jól érezték magukat közöttünk, velünk...
Hála Mindannyiotoknak!
Áldás Mindannyionkra!
Hálás szeretet öleléssel Marcsi
Folyamatosan érkeztünk meg a templomhoz. 10 óra körül a túrázók az erdő felől. A gyerekekkel a kisbusszal 11-re érkeztünk. S a többiek is odaértek még dél előtt autóval. A többi látogató, túrázó is ott volt, s örömmel vették, hogy megnyitottuk a templom ajtaját. Gyönyörű napsütésben tisztító szél fújt, mi is kisöpörtük a templomot, a leszakadt harangkötél is visszakerült helyére. Meggyúltak a gyertyák, besütött a nap az ablakokon, fényesség támadt.
Délben megkondult a harang, s 13-an hangolódtuk össze a hangtál hangjára. Múltat idéztünk, a templom történetét, Szent Istvánt és Sarlós Boldogasszonyt. Az odasereglett lelkeknek kaput nyitott hangunk, énekünk. Összekötötte Istvánt és Koppányt bennünk, a ma tudati terében. Engesztelés, oldás, tisztítás, bennünk és rajtunk keresztül.
Órákat töltöttünk el így. Bent a templomban, összekapaszkodva, kint játszva, ebédelve, viszzatérve és újra énekelve, kint dobolva, körbe a templom kerítésén, s a nap csak sütött a szél csak fújt.
A szőlőhegyen már megpihenhettünk. A kis ház menedék, meleg étel, egy asztal, mi körül ülhető. Kint és bent, mindenki megtalálta helyét. A szomszéd lovai is egy fekete mén és egy fehér kanca csak a mi kedvünkre nyargaltak a naplementében. Áldott földbe került a hagyma, új élet sarjad belőle. Nehéz is volt mindezt ott hagyni, de jött az este.
A gyerekek haza vágytak, de a többiek még Mánfán maradtak, vendéglátónk adott szállást nekik, hogy megkoronázzák a napot. Innen csak másnap tértek haza, a túrázók ismét az erdő felé indultak, de már félre tették a járt utat.
Egy kicsit mindenki másképp ment el Mánfáról. Ezt jelezték testi tüneteink is. Tisztulás, átalakulás, újjászületés, ... feltámadás.
Áldás, áldás, áldás!
Mariann
"Koppány, amikor Szent István megverte seregeit, fekete lován menekült. István fehér táltos lován vette üldözőbe. Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent a ló, így érte utol az árulót. A király ezen a három helyen emeltetett egy-egy templomot a sorsdöntő küzdelem emlékére." - magyar monda
Találkozó a templomnál 11-kor.
Déli 12 -kor megkongatnánk a harangot mindkét félért, utána HANG-MEDITÁCIÓT tarthatnánk mellyel felépíthetjük az ott lévők és ott nem lévő test-véreink HANG-TEMPLOMÁT a SZÍVÜNK összekapcsolásán keresztül. A templomban a HARMÓNIUM harmóniája a Hang-tál-lal, harang-gal, esőbot-tal, gitár-ral, s más hangszerekkel a HANGUNK mellett. Legyen ez közös ÚTJA a HANGUNKNAK.
Ha már jól behangolódtunk, és kiárasztottuk az összes hangunkat az ég felé, jöhet a természetben az ebéd, közös terülj terülj asztalkámmal.
Aztán meghívást kaptunk mindannyian Marcsi közelben lévő szőlőjébe, ahol közös NAP-SZERREL köszöntjük a Napszentületet, ahogy a Napnyugtát hívják Csángóföldön. Úgy menet közben elkészíthetjük bográcsban a vacsoránkat és egy kis tavaszi kertészkedés is belefér a napba.
Vidéki vendégeinknek a Zengetős Jurta nyújt hajlékot éjjelre.
GONDOLATOK A MÁNFAI TEMPLOMNÁL
Hívtál Uram, ím itt vagyok,
mit kell tennem még nem tudom…
Ágak-bogak zizegjetek,
Hogy ODA-Föntről mit üzennek?
Ím belépek e Szent helyre
Az Őrzőktől engedélyt is kérek
Kérem fecsegő lelkem,
hogy a csendbe mélyedjen!
Templom tornyán a keresztet,
Mint tollseprő,
finoman porolgatja,
az 1000 éves Hársak galya
Simogatja, tisztogatja,
Hogy mint finom antenna
Égi Atyánk-Égi Anyánk
Üzenetét fogadja.
Gyertyát gyújtok szeretettel.
Fénye ragyogd be a teret!
Kössél össze Eget-Földet
Embert meg az Istenséget!
Fonódjunk EGY Fényoszlopra!
A hitünket megtámasztva,
A lelkünket összefonva,
Teremtőnkkel eggyé válva!
Ki tudja, hogy miért pont itt van
Ez a magányos kápolna?
Ki tudja, hogy az IDŐK alatt
Hány léleknek volt vigasza?
Hányan kérték ISTENÜNKET,
Hogy a bajban segítse meg,
Hogy családja, a szerettei
Egységben legyenek megint!
Talán a hársak susogják,
Talán a madárkák trillázzák,
Gyertek bátran emberek,
Isten szeret Titeket!
Szíveteket nyissátok meg,
Annak hangját halljátok meg!
ISTEN TÖRVÉNYÉBEN ÉLVE,
A SZERETET A LEGFŐBB MÉRCE!
MÁNFA, 2014.02.22. TIM
2014. Február 22-én este készült fotók a templomnál.
További mondák a templomhoz kapcsolódóan:
„A pogányok elől menekül Szent István király táltos lova lábnyomán épült, mint az oroszlói régi templom, s odébb még a kercseligeti: ekkora ugrásokkal szállt a szent király paripája.”
"A török kiűzése után a mánfaiak új helyen kezdték építeni falujukat. Teheneiket a Meleg-mányi védett völgybe hajtották legelni. A tisztásokat elvadult őserdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Amikor egyszer a pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, elindult a hang irányában. A sűrű bozótban megtalálta az állatot: szarva beakadt a folyondárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy megtalálta a régi templomot. Aki csak tehette, másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét."
„A völgy lakói sokáig még csak nem is sejtették, hogy a patakvölgy és az erdő találkozásánál templom áll. Nem tudták, hisz sűrű liget vette körül a hatalmas fákat, az épületet, meg a tornyot bozót fonta be dús indákkal. Egy ízben csorda legelt erre, s a bika szarva fönnakadt a kötélen. Megpróbálta kiszabadítani magát, de hiába rángatta, nem menekült! Helyette megszólalt az elrejtett templom harangja."