Képek a túráról.

Előznény, a péntekem nagyon sűrű volt, estére lett lisztem csak a szúrós szemem hatására, s akkor állhattam neki sütni sütit, pogit és végül kenyeret (2-re lett kész)
Ráadásul a Rózsa reggel óta lázas taknyos volt, szinte az egész napot átaludta, meg az éjszakát is. Mondtam neki úgy programozza, hogy reggelre jól lesz. 

Csak tea, semmi evés (ilyenkor nem szabad etetni, mert rengeteg energiát vesz el a gyógyulástól... megoldotta a böjtöt, tisztult, komolyan, a gyerekek így szokták csinálni, így az se igaz, hogy nekik nem lehet, csak nem felülről erőszakosan, hanem hagyva a saját bioritmusuk szerint).

Kora reggel szépen klappolva indultunk, igaz a Bogi még a városi buszon benyúlt az ajtó résbe, és odacsukatta a kezét , csak megnyomta kicsit, de azért megszeppent.

Hegyre fel

A laza hegymenetben még a gyerekek az Égertetőn rohangásztak, kardoztak. Kis pihenőkkel, Kálmi kézből - kézbe, kicsit szundítva, Bogit bátorítva, kicsit cipelve a Miki, Gabesz tempóját követve 2 és negyedóra alatt fenn. Ott a fánál előbb ebéd, talán a kukorica konzervek leve a földre ételáldozatként mindig kiborult (?)
A kifáradt gyerekek az elemeiket feltöltve folyamatosan játszottak, mindenre felmásztak...

A fa - 14 óra

Zsuzsi úgy oda tapadt a fához, hogy minket is oda vonzott, Igaz Misi leült volna, de kitartott mellettünk. Zsivalygás szépen csendesedett, majd mire elengedtük a fát szabályosan az egész tér kiürült, sehol egy lélek se a romoknál, és távolabb is csak pár csoport.

A keddi szerhez hasonló harmóniát éreztem, énekünk is olyan volt, inkább dúdoló, szöveg alig hallható. Mi vagyunk a rózsák, Tavaszi szél

Nálam ekkor a következő gondolati képek jelentek meg:

Éreztem a Juditékkal, Incivel, az aranyasszonyokkal a kapcsolódást, Éreztem, láttam körtáncukat méltóságteljesen, mint egy gyönyörű virág.

A palacsintás király meséejátékából a záró jelenet, mikor az egybekelt és megkoronázott ifjú királyi pár lakodalmára az üres királyi kincstár okán a nép hozta a mindenféle jót , mind táncolva zeneszóra, ajánlották fel. Ezt a közösbe behozást éreztem, hogy minden csoport beleadja ami ő az egységbe.

Ekkor a párból a 2013 szeptember 17-én (azt hiszem) megérkezett hercegi pár lett (egységben, nem két különálló alakként), fényben, emberi méretnél nagyobban, s eléjük tétetett le minden.

Ezután éreztem, hogy a fánk pirosas fénybe vált, közepe izzó vörösbe, mint egy kristály, és kinyílt , mint egy megye (nyílás, amin a kiscsikó világra jön). Ezen át, ami egyre nagyobb lett, lettünk a fában, váltunk eggyé vele, és vált az egész aranyló fehér tömör fénnyé (nem átttetsző). Ekkor jött a dal, amit először magamban, majd hangosan is énekeltem.
Mi vagyunk a rózsák dallamával a Jakab hegyen a fát ölelve egységben .. 

Az életnek fája kinyitja magát,
Az életnek fája magába ölel, magába ölel.

Ezután a pár is eggyé vált a fával, s hatalmassá lett, nem lehetett érzékelni a föld és ég határát, mintha ez ez egész el is tűnt volna, s csak a fában, fényben eggyek voltunk egységben.

Ekkorra már sehol senki nem volt.

Csak Kálmika rángatta nadrágom szárát.

Ekkor az Atlantisz 1 mese eleje jött be, ahol az anya (királylány) felment a fénybe, a kristáy magába szívta és a kislánya fogta még a kezét, húzta volna vissza... csak engem vissza ráncigálgatott...

Ekkor a Misi panaszkodott a háta miatt kicsit, majd 14:36-kor a falra fölállva érezte meg, hogy most indult el az egység/energia áramlása.

Még egy kis levezető ölelgetés ...
játék.

Le a hegyről
A rövidebb úton, Kálmi újra kézben, aludt is. ekkor már jött a szél, de mi zömmel szélárnyékban jöttünk. Másfél óra alatt le is értünk.

Haza felé
Buszon ülve jött el az 5 óra, egy kicsit rácsatlakoztam a már kiépült és fenálló egység energiáara.
A buszon már érezhető volt a szél a városban, néhány esőcsepp is, kicsit viharosan.
Átszerettem az egész várost, úgy éreztem ez az 5 órási a 2 órási csoportok összekapcsolódásának a minden környékbelire, vagy minden emberre a Kárpátokban, hazánkban való kiterjesztése lett volna.

A buszról szinte lesöpört minket a szél, olyan energiája volt, sztem az egész országot végig söpörte, minden koszt, avittat, szemetet kisöpört, felkavart, bármennyire letapadt volt, vagy odakövült.

Apám hozott minket onnan haza, bár pont a busz késése miatt elérhettük volna, de így volt jó. 
A kifáradt gyerekek még 8-kor se aludtak :-)
Én még turbó üzemben begyújtottam, vacsorát készítettem...

8-kor már csak rágondoltam a csatlakozókra...

Én elég hamar elaludtam és jó sokáig még reggel...

Mariann