Szerelmes szívünk örömtáncot jár
Együtt dobog, együtt jár
Lelkeink tánca egekig repít
Teremtőnk színe elé
  Kicsiny lelkek vélünk jönnek
A Grál kapun keresztül leszületnek
Befogadja Ember s a Föld
Béke honol már Földünkön
  Megtaláltuk Forrásunk
Aranyba borult minden síkunk
Jutalmunk az Aranyos Szegellet
Hol honol csak a Szerelem
  Jöjjetek vélünk drága lelkek
Szívünk lelkünk értetek rezeg
Minden sejtet átformáljuk
Aranyfénnyel borítjuk
  Új világban leszünk mind
Földanyánkkal együtt fürdünk
Szerelemben, boldogságban
A legnagyobb teljességben
  Gulyás Judit 2013.09.09.

Földünk minden népének vannak, voltak titkos hagyományai az előző Aranykorról ­– így őseinknek, a régi magyaroknak is. Az egyik legszebb, és legépebben megmaradt magyar Aranykor-mítoszt Erdélyben találták néprajzkutatók, a székelyeknél, de hasonló tradíciói voltak a csángóknak is. Eszerint valamikor régen, a magyarok ősei egy csodálatos szigeten éltek a Nyugati Óceán közepén, melynek neve Aranyos Szegelet volt. Az emberek itt gyönyörűségesek, boldogok és halhatatlanok voltak, akárcsak a tündérek. A sziget királya nem volt más, mint az Univerzum ura, Arany Atyácska, aki feleségével, a jóságos Ezüst Boldogasszonnyal együtt uralkodott. Csakhogy Ármány, Atyácska ellensége, megirigyelte az emberek boldogságát. Cselhez folyamodott: felöltötte Arany Atyácska alakját, s azt követelte az Aranyos Szegelet lakóitól, hogy leborulva imádkozzanak hozzá. Az emberek, akik nem ismerték fel ebben a formájában, engedelmeskedtek, mire az"igazi" Arany Atyácska elhatározta, hogy elpusztítja őket a hűtlenségükért, s elsüllyeszti az Aranyos Szegeletet... Ezüst Boldogasszony azonban megsajnálta a halálra ítélt szigetlakókat, mert tudta, hogy nem tehetnek a "hűtlenségről", hiszen Ármány csapta be őket. Ezért leküldte fiát, Világügyelő Fiút, hogy próbálja megmenteni az emberiséget a közelgő katasztrófa során. Az istenfiú meg is született emberalakban, s mikor felserdült, azt tanácsolta a Szegelet lakóinak, építsenek hatalmas hajókat, s vigyenek be oda mindent, ami kedves volt nekik - ekkor ugyanis a sziget már éjjel-nappal rengett. S mikor eljött a katasztrófa éjszakája, az emberek nagy része - Világügyelő vezetésével - hajóikon elmenekült a darabokra törő, majd a tengerbe süllyedő Szigetről. Hamarosan benépesítették Kelet pusztáit, s tőlük származtak sok ezer év múlva a hunok és a magyarok. A mítosz azonban úgy fejeződik be, hogy eljön majd az idő, mikor Atyácska megbocsát az akkori tévedésért az emberiségnek, s az Aranyos Szegelet is kiemelkedik a tengerből...

http://kurultaj.hu/latogatoknak/

https://www.facebook.com/events/698937896817007/?ref=3&ref_newsfeed_story_type=regular


Kurultájból született versek:

A NAGY PUSZTAI BUGACI CSATA

 Teremtődik a földi létbe
Mily képet az égben festettünk
Igaz most még csak pár napra
De hamarosan már minden napunkra
 
Köz-ös-ségben élünk néhány napig
Megélhetjük akkori s majdani világunk
Pusztába Mi visszavágyunk
Egész évben erre szállunk
 
Száll a lelkünk a puszta felett
Emlékezve arra mi itt lett
Nehezen születő egység
Még szétszedett közösség
 
De a szívek összetalálkoztak
Ölelések feledhetetlenek
Mosolyok kitörölhetetlenek
A körök összeadódtak
 
Ha egymás szemébe nézünk
Most már csak a fénylő részünk látjuk
Eltörpül a nagy célt látván
Minden sérelem mi még fáj
 
Lehet most csak egy pillantás
Lehet, hogy ma csak egy üdvözlés
De jövőre már velük is megszületik
A várva várt nagy EGYSÉG
 
Letesszük a kicsiny emberlétünk sérelmeit
Hisz semmivé porlik, ha látjuk a népek egységét
Nincs már te s nincs már én
Csak a közösség, mit összehozott az ég
 
Áldás a népekre, kiket újra összeterelt az Ég
Áldás a fényrészünkre, melyet most átsütött a pusztai Nap
Köszönet az Égi esőnek, mi tisztított mindünk
Megmutatva ki is még mindig az igazi Úr
 
Változtatni lehet mindenen,
Minden előre megírt sors kereken
Csak látni kell az egészet
S letenni az egyéni célt.
 
Megtanuljuk, a rossz mit látunk, minket szolgál
S kit sötétnek érzünk, lehet, csak harcol azzal
Mindennek helye s szerepe van
Mindenki a NAGY EGÉSZ része
 
Gulyás Judit, 2014.08.14. (Kurultaj élményei alapján)


Tisztító láz
 
Lázban ég az összes sejtem
Lázban élek minden létben
Éget s átalakít e tisztító tűz
Eléget mindent mit emberlétem hisz
 
Jó ez az égető belső láz
Mint a perszelő nap a Bugaci pusztán
Már hallom a szél suttogását
Mely hozza az enyhítő eső hangját
 
Tűz a vízzel keveredvén
Kioltja lángoló parázsló létem
Megszüli az asszonyt
Kinek már akarása nem is vagyon
 
Mossa világfája összes ágát
Helyet adva új, zöld hajtásoknak
Jöjjetek édes gyermekeink
Átadjuk az Ágat, mit nektek növesztettünk
 
Vigyázzatok ránk is, mert kell
Használjátok hozott új tudástok
Néha nem is tudjuk
Mit miért cselekszünk
 
Szülessünk mi is újjá,
Hogy gyermekeink méltón emlékezzenek ránk
Arra hogy tisztán éltünk
Hogy megbecsültük kapott emberlétünk
 
Utánunk nem a ház s a bútor marad
Hanem a szeretet, mit esendő létünk ad
Ez megmarad időkön, síkokon át
Erre emlékszünk ha más nem is marad
 
Lélekcsaládunk felismerjük
Akár egy pillantásból
Bevillan a régmúlt léte
Akár egyetlen szóból
 
Fogadjuk kellő alázattal
De azonnal lépjünk túl a kapott képen
Szeressük át, oldjuk fel mi ott fáj
Öleljük egymást világokon át.
 
Gulyás Judit 2014.08.14.


Újjászületve

Leteszem eddigi emberlétem összes hitét
Átváltozik minden, mit igaznak gondoltam eddig
Az életem továbbgördül
Csak az változik, amit látok magamban
 
Leteszem a terheket, mik nyomják vállamat
Kidobom régi már nem szükséges tárgyakat
Tisztítás, takarítás van most a lelkemben
Most úgy érzem a feje tetején áll minden
 
Megteszem az első apró lépéseket
Még tétován, mint kicsiny gyermek
Nehéz az út, járatlan nekem
És nem is látom még, mi miért van bennem
 
Furcsa még ez újdonsült lét
Segítség jön, honnan nem is remélném
Sárkányszemek láttatják új világom
Sárkányember röpít át nem látható hálókon
 
Sárkányszívek összekapcsolják világunk
Olyat látunk, mi megváltoztat mindent mit átéltünk
Új, de mégis ismerős e kép
Színekben pompázik az egész egység
 
Minden szín egy szív s egy lélek
Kik már rég összekapcsolódtak a nagy térben
Még harcolnak kicsit egymással a Földi létben
De lelkük már boldogan nevet minden létben 
 
A nagy színes játszmában
Már egy sakktáblán játszanak
Ha mélyen  a lelkükbe néznek
Már felismerik egymást az idő tengerén
 
Kiröpülnek a karma karmaiból
Esélyt kapva arra
Hogy tiszta lappal léphessenek
A teremtés új világában
 
Élünk e ezzel mi is?
Felnőttünk e erre a feladatra is?
Vagy még kicsit benne lépkedünk
Mindek ideje már rég elmúlt?
 
Nehéz ez első lépés, tudom
Minden inamban érzem most is
De érzem megéri e tétova lépés
Hisz új világunkban teszünk egy NAGY LÉPÉST!!!!!
 
Gulyás Judit 2014.08.19.